Lakások a történelemben

(Részlet V.G.-vel készült interjúsorozatból)

Weisz Lipótnak és Khon Karolinának négy gyereke volt. A legidősebb volt Jenő, ő abban a korban kivételesen magasnak számító ember volt. Mindig csodálkoztam, hogy milyen magas, és apámék mondták, hogy szegény Jenő bácsi, milyen rossz neki, mert amíg lenyeli az ételt, kihűl mire a gyomrába ér!

A Jenő felesége volt Brüll Gertrúd, akinek a testvérét Rönének hívták. Röné férje Dabasi Halász Ferenc, keresztény ember volt. A Röné, mint árja párja, mentességet élvezett, és a férjével, valamint az apjával együtt, a Regent-házban éltek. A Dabasi Halász volt a házparancsnok, és számtalan üldözött volt ott, akiken Dabasi Halász segített.

Julius Brüll 1896 okt. 29. Wien- lakcím igazolás

Születési bizonyítvány a Pardubitzi Rabbinátus igazolása 1902 keltezéssel Julius Brüll Berta lányának születéséről/ 1897.ápr. 8

Ha ma leszállunk a Mechwart ligetnél, fölfele nézünk, két fehér ház van jobb és bal oldalt. Bal oldalt van az önkormányzatnak az ügyfélszolgálata, jobb oldalt pedig egy bérház, az alján egy bankkal. Na, most ott a mai épületnél valamivel nagyobb, jobban az úttest felé kinyúló, hatalmas bérpalota volt. Ami valamikor a harmincas-negyvenes évek fordulóján épült. Úgynevezett bombabiztos beton óvóhelye volt. Ez volt a Regent ház.

Az épület földszintjén egy nagy, üvegfalú étterem volt, erről kapta a nevét a ház. Budapest ostromakor, mikor bezárult már a gyűrű, elkezdték a németek az Egyiptom óta magukkal hurcolt rengeteg lőszert behordani az étterembe.  A ház lakói ismételten kunyeráltak, meg tiltakoztak, hogy vigyék ki innét, de hiába.  Úgy, hogy egyszer csak felrobbant. Akkora volt a robbanás, hogy itt a Margit körúton, az Alkotás utca, Csörsz utca sarkánál- a mai Mol helyén-, ahol bujkáltunk, hallottam a robbanást. Nem tudtuk, hogy mi történt, de különbözött a szokásos bombáktól, belövésektől. Az után az ostrom után már megtudtuk. És ott pusztult a Röné, meg a Dabasi Halász, meg sokan mások.

A felrobbant Regent ház

Itt nem ér véget a történet, mert náluk volt a családi kincses doboz. 1947-ben, vagy 48-ban kezdték a romokat kitakarítani. Rengeteg történet járt arról, hogy ott mi pénzek vannak, a bank széfjében, és másutt. Tehát nagy figyelem szegeződött a romeltakarításra, és az én nagynéném- ugye az apám legidősebb testvérének a felesége-, a Trude, akiről majd külön szó esik, ott állt és nézte a romeltakarítást, amíg meg nem találták a testvérét, a férjével kézen fogva az ágyban. A robbanás olyan nagy erejű volt, hogy állítólag ezerháromszáz fokos hőség volt, ott azonnal mindenki meghalt. A két holttest maradványait kiadták, a kazettát, amit megtalálták, nem.

1957-ig küszködött a Jenő nagybátyám, hogy visszakapja a kazetta tartalmát, mert ezerszer igazolta, hogy mi volt benne, kié, hogyan, de ezt sehogy se akarták. Először a rendőrségen volt, itt a második kerületi kapitányságon, majd az ÁVO-nál, és végül azt a felvilágosítást kapta 57-ben, hogy letétbe volt helyezve a Pénzjegynyomdában az ékszeres doboz, és az októberi ellenforradalmi események kapcsán eltűnt onnan. Ezt el is hiszem, de ki vihette el? Hát ez teljesen világos, hogy az ÁVO-sok, meg ez a bagázs, aki oda letette. Na, most megvan a lista, nem is merem megbecsülni, de úgy érzem, ha ma eladnám, nem ezt a lakást tudnám csak megvenni belőle.

V. Jenő és a Gertrúd pedig a Margit körútnak a sarkán laktak, ott ahol az OTP van most, és azt a házat teljes egészében lebombázták. De ők ekkor az újlipótvárosi gettóban voltak, és amikor visszajöttek, akkor megvettek egy félig romos lakást, amit helyrehoztak, és ott pár évig éltek. Azért csak pár évig, mert Jenő bácsi úgynevezett textiles volt, aki elkezdett nyüzsögni a felszabadulás után, és az elhagyott német javak egyike volt a Váci Textilművek, aminek ő az igazgatója lett. Ahol mindjárt rendet akart csinálni, de rövidesen, a párttitkár javaslatára úgy kivágták, mind a huszonegyet. Azután Jenő bácsiból lett a Corvin Áruház textilosztályának anyagbeszerzője. A Trude néni pedig négy nyelven tudott, ő nyelvórákat adott abban az időben.

Amikor jött a kitelepítések ideje, egyszer csak – 50 végén azt hiszem -, becsöngettek a Trude néniékhez, hogy holnap jövünk magukért, ennyi négyzetméteres szobát kapnak majd. Most az egy nagy, 90 négyzetméteres lakás volt, amibe összeszedtek bizonyos megmaradt értékeket, meg vettek mindenféle szép dolgot, ami akkoriban még nem volt mindennapi gyakorlat. A lakásban például volt úgynevezett kazános etázsfűtés, és villanybojler, stb.

Na, most az én anyai nagyapám, nagyon ügyes ember volt, porcelánkereskedő volt, és tudott csomagolni. Úgy hogy a családban itt-ott összeszedtünk ládákat, ezt-azt, mert akkor ugye faládákba csomagoltak még, nem kartonpapír dobozokba, és a nagyapámmal mi csomagoltunk. 50-ben, voltam 14 éves. És raktuk össze a cuccokat. Jött egy hölgy, a Bizományi Áruházból, és a rengeteg nippet, vázát, porcelánt taxival elvittük a Royalba, ott volt egy felvevőhely. Sokáig volt ott egy bizományi, a cukrászda helyén. Aztán a zongorájukat is elvitték, egy nagy hangversenyzongorájuk volt. Estére össze volt csomagolva, mi hazamentünk, és őket elvitték valamilyen jász faluba.

És a történet itt kezd kihegyesedni, mert a Jenő bácsi,- említettem, hogy nagy harcos volt-, kiderítette, hogy őket az akkori törvények alapján, – mert ugye a kommunizmusban mindenre hoztak törvényt- nem lehetett volna kitelepíteni, mert sem nagykereskedők, sem földbirtokosok nem voltak. Úgy hogy elérte, hogy visszahozták. Közben azonban a lakásába Sz. elvtárs, ávós ezredes betelepedett.  Jenő bácsi nem tudott visszaköltözni a lakásába, először abban a házban volt az albérletük, ahol ma Radnóti özvegye lakik. De ezt akkor nem tudtam, csak utólag raktam össze.

Aztán kaptak egy lakást, a Vígszínháznál, ha szembe állok vele, balra. A Vígszínházra, és Körútra néző két szoba-hallos lakást. Akkor volt egy törvény, hogy ha megfelelő cserelakást tudok felmutatni, akkor beköltözhetek a saját régi ingatlanomba, és köteles a lakó a cserelakásba kiköltözni. Erre a törvényre hivatkozva mondta Jenő bácsi Sz. elvtársnak, hogy mars, kifelé! Sz. elvtárs beintett, erre a Jenő bácsi beperelte. A bíró pedig kérdezte, hogy Sz. elvtárs, miért nem fogadja el a lakást? Nincs kert! Mondta a bíró, hogy ez nem meghatározó, tessék kiköltözni. Hogy a bíró ki volt, hogy volt, azt nem tudjuk. Tény, hogy Jenő bácsi, Trude néni visszakerültek a lakásukba.

Hozzászólok

Kategória: Hírek

Nem lehet hozzászólni.