(SP elbeszélése alapján)
Anyám az tíz helyen bujkált, különböző papírokkal, Budapesten is, és Budapest környékén. Apám az úgynevezett kukorékoló században volt. Elmeséltem a történetét Szabó Istvánnak, aki filmet csinált belőle, én úgysem akartam megcsinálni.
270 valamennyien mentek ki a századdal, és azt hiszem 11-en élték túl ezt. Ugye ott mentek a hadsereg előtt aknaszedők, és mínusz akármennyiben, éjszaka kikötöttek valakit, meztelenül felzavarták a fára, fa tetejére, és addig kellett kukorékolni, amíg le nem esett. Akkor felrugdosták, és amíg ez a történet nem ért véget, avval hogy belehalt, addig ezt csinálták. Aztán apám valahogy hazakeveredett, itt nekem van valami homály, de hazajött valahogy. Vagy megszökött, mindegy, valahogy hazajött. De még előbb, mint a többi. Még a német megszállás alatt hazakeveredett. Anyámat nem találta, és ő rákospalotai volt, és Újpesten kóborolt, és ugye kijárási tilalom volt, és már az emberek rohanva futottak haza, ő meg ott volt papírok nélkül, és jött vele szembe egy nő. És a nőnek, apám utolsó lehetőségként elmondta, hogy ő megszökött, és a nő hazavitte. Később a háború után, mi ezzel a házaspárral jártunk ki Gödre a Dunára fürdeni.
Apám anyja cukros volt, és amikor jöttek értük, akkor a mamája, tehát az én nagyanyám, az összeesett és ott halt meg. Őt nem tudták elvinni, mert meghalt. Apám viszont végignézte az újpesti összekötő vasúti hídról a nagyapám bevagonírozását. Aztán ő partizán lett, a Földes-féle partizán csoportban volt. Neki volt két testvére, hárman voltak fiúk. A legkisebb Tito partizánja volt, a Laci, akinek volt két gyönyörű gyereke, egy lány és egy fiú, meg nagyon szép felesége volt. Fatelepük volt Rákospalotán, azokat elvitték és soha többé nem jöttek vissza. Tehát így, a család két ága, az öccse megmaradt.
