Vaskereskedők

(Sz.L. elbeszélése alapján)

Singer Viktor ( Balatonfőkajáron született) és felesége, Szekszárdon éltek, vaskereskedésük volt a 19. és a 20. század fordulóján. Ott születtek gyermekeik:Paula, Jolán, Sándor, Miklós, János és László.

A gyerekeket, miután megházasodtak, a szülők hozzásegítették, hogy szintén vasboltokat nyissanak. Paula es Jolán Szegedre mentek férjhez, ott voltak üzleteik, Sándornak Tolnán segítettek üzletet nyitni. Miklós a háború előtt a szülői üzletet vezette, János es László szintén Szegeden éltek.

A háborús évek, a zsidó törvények, a munkaszolgálatos évek és a deportálások erősen kihatottak a családra. A két nővér özvegyen maradt, Sándor családjából senki sem maradt életben. Őt a munkaszolgálat alatt vegezték ki, feleségét gyerekeivel (György es Klári), Miklós feleségét pedig két kisfiával Auschwitzba deportálták, ahonnan nem
tértek vissza. János családjáról nincs tudomásom, de egyikük sem élte túl a haborut. Laszló felesége es kislánya, Anikó, Szegeden éltek a háboru után, László azonban szinten a munkaszolgálat áldozata lett. A családból Pesten él Paula unokája a családjával, Jolán lánya és családja pedig az USA-ban.

A háború után Miklós maradt az egyetlen férfi a családban, ő vezette a szekszárdi üzletet, amíg városrendezesi okból le nem bontották azt a saroképületet amiben a bolt is állt. Ő nyitotta meg újból Sándor üzletét Tolnán 1945/6-ban. Édesanyám ugyan Fácánkerten született, de a 30-as évek elején az ő családja is Szekszárdon élt, onnan ismerte Singer Miklóst. Miután mindketten özvegyen maradtak a haború után, 46-ban összeházasodtak. Tolnán éltek és Miklós örökbefogadott engem. Abban az időben magyarosította a “Singer ” nevet “Szögi”-re, megőrizve nevében a szakmai hovatartozását is. Miklós a házasságkötés után, alig egy évvel a munkaszolgálatban szerzett betegsége következményeként elhunyt.

47- től 50-ig édesanyám vezette az üzletet Bánhegyi (Buchmüller ) János komoly segítségével, akit mindig igazi családtagként becsültünk es szerettünk.

Az államosítások alatt édesanyam” felajánlotta” a boltot az államnak, amit úgyis elvettek volna, de így legalább ő álláshoz jutott egy másik üzletben. A “felajánlással” járt, hogy megtoldották az üzlethelyiséget a mellette lévő szobával, ami az én gyerekszobám volt, így a lakás kisebb, de az üzlet nagyobb lett. Az üzlettel együtt
elvették az udvaron álló háromemeletes raktárt is, persze az árukészlettel. 57- ben vándoroltunk ki Izraelbe.

Hozzászólások kikapcsolva

Kategória: Hírek

Nem lehet hozzászólni.