(B.M. elbeszélése alapján)
Egyszer olvastam egy cikket egy fiatal történész lánytól, hogy nem érti meg, hogy mikor vitték gyalog már a pestieket, tehát deportálták, alig volt őr. 3-4 keretlegény volt, több száz emberre. Hogy miért nem szaladtak el? Úgy volt a cikkben, ha jól emlékszem, ha a felét lelövik, akkor is megmarad a másik fele. De itt jön az a borzasztó kérdés, hogy hova mentek volna? Ugye? Ezen kívül ugyanezt láttam egy Wallenbergről készült, félig dokumentum, félig játékfilmben, hogy egy teherautóra sikerült feltenni egy csomó üldözöttet, kinyitják, és azt mondják, menjetek, szaladjatok. És nem tudtak mit csinálni. Nem tudnak hova menni, mert hova menjenek? Szinte jobb volt idézőjelben a biztos halál, mint a bizonytalanság.
Láttam Bécsben a Westbahnhofon egy emléktáblát, hogy már 39-ben elindult az első vonat koncentrációs táborba Bécsből. Hogy lehet az, hogy 39 és 44, tehát 5 éven keresztül szülők és nagyszülők azt gondolták, hogy velünk az nem fog megtörténni? És persze megtörtént. És a kérdésem végül is az, hogy valahol valaki meg tudná nézni, én emlékszem, hogy szinte mindenki hallgatta az angol rádiót, hogy volt-e erről szó? Hogy tudták-e? Hogy beszéltek-e erről? Hogy volt-e egy hang is, ami azt mondta volna, hogy vigyázzatok!
