(PT elbeszélése alapján)
A nagybátyám Pesten dolgozott 1944-ben, szervezett munkás volt, szakszervezeti vezető. Nem volt hajlandó végrehajtani valami ésszerűtlen utasítást, rögtön elvitték szabotázs miatt. Haláláig emlegette, hogy közel a jugoszláv határhoz, együtt ült például Pióker Ignáccal.
A börtöntáborból őt kiszöktették a Tito-féle partizánok, át Jugoszláviába. A Gestapó felkereste az anyját, hogy tudja e, hol rejtőzik a fia, majd elvitték az anyját azzal, hogy majd ha Feri jön, akkor magát elengedjük.
Mikor ezt megtudta, visszaszökött és jelentkezett, de soha többet nem látta senki az anyját. Sok évvel később a nagybátyám súlyos betegen, lényegében a halálos ágyán feküdt a kórházban. Akkoriban jelent meg egy könyv is a magyar áldozatok emlékére. Édesanyám meglátogatta őt a kórházban és akkor látta, hogy nagyítóval nézi ezt a könyvet, és próbálta a hullahegyekről készült fényképeken felismerni az anyját.
