(PT elbeszéléséből)
Az embernek akkor van igazán tapasztalati ténye, ha él Izraelben. Én éltem ott 16 évet.
– És ott megtanultam azt, hogy az ember a zsidóságával csak akkor foglalkozik, ha rákényszerítik. Mert ugye ez az egy nép, egy vallás története, tehát a zsidóságommal, mint vallással, azon a szinten foglalkozom, hogy istenhívő vagyok, vagy nem vagyok istenhívő. Ha istenhívő vagyok, mennyire vagyok istenhívő, azon belül neológ vagyok, vagy ortodox vagyok, vagy reform vagyok?
Kint az ember nem megtanulja, hanem éli a vallását. Igen. Működik. Én emlékszem, kimentem és ugye az még disszidálás volt, a Moszad mindenkit leellenőrzött, és tettek fel ilyen ellenőrző kérdéseket. Fogalmam nem volt mindarról, amit kérdeztek.
Tehát én azt gondolom, hogy akkor foglalkozzunk a zsidóságunkkal, ha erre a környezetünk rákényszerít. Izraelben az embernek, meg sem fordul a fejében, hogy ő zsidó. Az a világ egyetlen olyan pontja, ahol a zsidóságot, az ember, a maga természetességében éli meg. … Izrael az egyetlen olyan ország a világon, közigazgatási egység a világon, ahol mi, zsidók alól az egyik legfontosabb mentsvárat kiütötték. … Ott ugyanis szembe kell azzal nézni, hogy esetleg tehetségtelenek vagyunk, és alkalmatlanok. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy mocskos, rohadt antiszemiták akadályoznak bármiben is.–
De ha rákényszerítenek bennünket arra, hogy megéljük a zsidóságunkat, azáltal, hogy az arcunkba mondják, azáltal, hogy mint például most Magyarországon, hogy eljutottak odáig, hogy majd ők eldöntik, ki a zsidó.
Ma nagyon mosolygok azokon a zsidókon, és szép számmal ismerek ilyet, aki nekem négyszemközt azt mondja, hogy én nem tüntetek a zsidóságommal. És én pontosan tudom, hogy nem nem tüntet, hanem megpróbálja elfedni. Na most ennek semmi értelme, hiszen még arról is bebizonyítják, hogy zsidó, aki nem az, ergo egy ilyen nevetséges helyzetbe navigálni magát az embernek, hogy az egész környezetem tudja, és én meg jó esetben nem veszek róla tudomást, rossz esetben meg ágálok, ez borzasztó rossz.
Tehát én azt gondolom, hogy én valóban nem dicsekszem a zsidóságommal, de eszembe nem jut tagadni, ezt viccesnek tartanám. És érdekes módon, pontosan azért, mert rólam mindez tudható, nem támadnak. Volt már olyan, hogy valaki lezsidózott, és mondtam, értem, és? És ezen nincs fogás. Mert én tudom, hogy ő nem úgy mondja, de én úgy veszem, mintha azt mondaná, hogy veszek levegőt. Nekem ez ugyanis annyira természetes, ez a létezési formám.
