(SP elbeszélése)
A házban, ahol mi laktunk, ott szembe velünk, a körgangos folyosó másik oldalán volt egy szabó, és annak volt egy cseléd lánya, akivel nagyon rosszul bánt, és anyám mindig behívta és adott neki enni, meg jó szót, meg ott üldögélt nálunk. Csallóközből jött, valahogy odakeveredett. Amikor bejöttek a németek, akkor átjött anyámhoz és mondta, hogy most hazamegy. És akkor anyám minden pénzét, vagy nagyon sok pénzt, nem tudom, hogy az mennyi volt természetesen, odaadott neki, hogy vigyen el engem, vigyen el Csallóközbe.
És akkor innentől kezdve van egy év, amikor a végére, én amikor visszajöttem, akkor tájszólásban beszéltem, és mondtam az én istenem, jó istenem, lecsukódik már a szemem című imát.
Egy U-alakú tanyán voltunk, négy és fél éves voltam. Az U-alaknak az egyik oldalán volt a konyha, középen volt voltak a szobák, és a másik oldalon voltak az istállók. Jöttek mindig egy héten egyszer, vagy kétszer a csendőrök ketten biciklivel, kakastollasok, és akkor nekem az volt a dolgom, hogy bebújtam a jászolba, magamra húztam a szénát, vagy szalmát, jászol volt, mindig érzem a fenekemen a hideget, mert rövidgatyába voltam. A csendőrök meg odatámasztották a szembe lévő falhoz a biciklijüket.
És akkor egyszer jöttek, bebújás, valameddig ott voltam, kidugtam a fejem, és nem voltak ott a biciklik. Akkor elindultam át az udvaron, és halál pontosan emlékszem, majdnem hogy fényképszerűen emlékszem, ott álltam a konyhaajtóban, egy ilyen horgony függöny volt, ilyen kis ablakos konyhaajtó, kinyitottam, és ott voltak a csendőrök. Hát most nyilván nem oda támasztották a biciklit, és akkor kérdezték, hogy én ki vagyok? És akkor én mondtam, volt valami nevem, arra már nem emlékszem. Akkor kérdezték, hogy milyen vallású vagyok, és természetesen mondtam, hogy katolikus. És akkor azt kérdezték, hogy nem vagy te zsidó? És én mondtam, hogy katolikus vagyok, és akkor azt mondták, hogy na, jó, akkor húzd le a nadrágodat. Na, most én meg vagyok metélve. Na, most itt vége van az emléknek. Idáig tart az, amire emlékszem. Nem tudom, vagy visszanőtt a bőröm, vagy valahogy kimagyarázták, nem tudom mi történhetett. Soha nem fogom már megtudni, hogy akkor ott miért maradtam életben, mert nyilvánvaló módon zsidó bujtatásért nem csak nekem lett volna ott gondom ebben. Úgy hogy ez ilyen gyerekkor.
