(PT elbeszélése nyomán)
Az egyetlen barátom egész életemben DJ volt. Együtt jártunk egyetemre, testvérek nincsenek úgy, ahogy mi voltunk. De tényleg nem is volt nekem soha másik barátom, rengeteg haver, de barátom egy sem volt. DJ híres ember volt, és az ő apja volt az igazi, színtiszta, vegytiszta példája az antiszemita zsidónak. Aki annak idején csodálatos életet élt, majd jöttek a zsidótörvények, és egyik napról a másikra, egyszer csak nem engedték be a kaszinóba, ahova még járt. És ettől kezdve ő ebből nem azt hozta le, hogy szörnyű ez az antiszemitizmus, ő úgy élte ezt meg, hogy a többi zsidó miatt nem engedik be. DJ legalább akkora zsidó volt, mint én, csak sokkal kevesebbet tudott a vallásról, hiszen nem ott élt, de zsidónak lenni nem egy vallási kérdés.
Ez a meghasonlás DJ apjánál olyan szintig jutott el, és ez egy rémálom, hogy mikor DJ meghalt, négy pappal temettette el Farkasréten. Ugyanakkor az apa úgy imádta, hogy a sírján halt meg. Ráborulva a sírjára.
