Édes Stefkám

Édes Stefkám, én már Lajos összes nálam lévő képeit összecsomagoltam és levittem a pincébe részben elhelyeztem másoknál (Rózsadombon és Hűvösvölgyben). Azt ajánlom,, hogy vedd ki a keretből, tekerd össze és jól csomagold be, és úgy helyezd el a pincétekben, ha van olyan. Ha Nektek nem volna pincétek, akkor én leteszem a miénkbe. Én általában itthon vagyok Olga miatt, csak késő d.u. megyek néha Szabóékhoz. Ha tudod, hozd el Te Stefikém ide s ha nem lennék itthon véletlenül, akkor hagyd a házfelügyelőnél. Én is szeretnék Veled lenni, de hát most teljesen felfordul az életünk. Különösebb baj nincs. Mindnyájan egészségesek vagyunk. Barátaidat, Évát. M….t üdvözlöm és Bíróékat is. Téged csókol J[úlia]. – Írja Vajda Lajos özvegye ’44 áprilisában barátnőjének.

A levelezőlapot Vajda Lajos festő (1908-1941) özvegye, Vajda (Richter) Júlia (1913-1982) írta, a nála öt évvel fiatalabb, de már doktorált művészettörténész barátnőjének, Mándy Stefániának (1918-2001). Vajda Júlia akkor a VIII. kerület Rákóczi út 51. sz. házban (a Palace szálló és a Hauer cukrászda között) lakott albérletben. Arra nincs magyarázat, hogy a négy villamosmegállónyira lévő barátnak miért írt levelezőlapot, s miért nem kereste fel személyesen. A lap tárgya Vajda Lajos műveinek megmentése, elrejtése a várható kataklizma idejére. Vajda összes művét özvegye korábban sem tudta az albérleti szobában tárolni, ezért barátoknál helyezte el azokat. A német megszállás után, a front közeledtével Júlia szerette volna a műveket biztos helyen tudni, hogy a háború utánra minél több épségben megmaradjon.
A levelezőlap dátuma és a szöveg közötti iszonyatos ellentmondás teszi ezt a dokumentumot hátborzongatóvá.
Először: a művekről, amelyeknek a pénzben kifejezhető értéke akkor is jelentős volt (mint azt az 1943-as, Alkotás Művészházban rendezett kiállítás katalógusa bizonyítja) Vajda Júlia „lazán” csak annyit mond, hogy „ha nem lennék itthon véletlenül, akkor hagyd a házfelügyelőnél”. De még ennél is megrázóbb ez a két mondat: „Különösebb baj nincs. Mindnyájan egészségesek vagyunk.”
A történet happy enddel zárult. Amennyiben happy endnek lehet nevezni, hogy Mándy Stefániát Auschwitzba vitték, de onnan élve hazakerült. Vajda Júlia egy erdélyi szász menekült valódi papírjaival a Dunántúlon, egy nagygazdánál cselédeskedett, így élte túl a vészkorszakot. Az Olgaként megnevezett személy nem más, mint Vajda Júlia édesanyja, aki Tiso Slovensko¬jából menekült a biztonságosabbnak tűnő Budapestre. Őt egy budafoki sváb család bújtatta.
A levelezőlapon megemlített Szabóék Szabó Lajos filozófust (1902-1967) és feleségét, Pallós Magdát fedi. Szabó Lajost 1944 tavaszán vitték Auschwitzba, ahonnan 1945 tavaszán szabadult.

A felszabadulás után a barátoknál elhelyezett Vajda Lajos-művek maradéktalanul előkerültek, vagyis elmondhatjuk, hogy a történet szerencsésen fejeződött be, a lapon szereplő személyek valamennyien életben maradtak és a művek is megmenekültek.

Hozzászólok

Kategória: Hírek

Nem lehet hozzászólni.