(H.Gy. elbeszélése alapján)
Túrkevén élt a családjával egy nagyon szegény zsidó szabómester. Nem készített új ruhákat, csak javítani, foltozni vittek hozzá néhány göncöt az ott lakók.
A szabónak volt egy fia is, N.M., gyenge képességű is volt az apja szegénysége mellett, nem végezte el az elemi iskolát sem, jó, ha négy osztálya megvolt. Gyakran küldték át hozzánk élelemért, szombatonként ételhordóban kapta meg a sóletet.
47-ben valamikor, egyszerre csak megjelent nálunk, ÁVH századosi egyenruhában. Apám összecsapta a kezét, és azt mondta: hát tudod, az a rendszer, amelyik belőled századost csinál, az halálra van ítélve. N.M. azt mondta: senkitől el nem tűrném ezt, de ti sok jót tettetek velünk, ezért nem lesznek következményei annak, amit mondtál.
Nem találkoztunk többet, de tudom, hogy később a Mosonyi utcai rendőrségi intézmény parancsnoka lett, a maga négy osztályával. Az a Mosonyi utcai épület az, amelyik szemben áll a mai Rosenstein vendéglővel.
