A nagymama, özv. M.J.-né igazi nagyasszony volt, a kiterjedt család feje. Korán megözvegyült, három gyermeke volt: Magda (Duci), Erzsi (Bözsi) és Gyuri. Özvegyként igazgatta elhunyt férje műbútorasztalos műhelyét a budapesti Mérleg utcában. A család gyámolítója, későbbi életmentője lett az egykori férj legjobb barátja, iparos társa: Nagy Antal felsőházi tag.
A német megszállást követően Nagy Antal átadta nagymamának saját családi iratait és rózsadombi házát, hogy a hamis iratokkal ott várja ki a vihar elmúltát. Így lett nagymama Nagy Antalné, két lánya pedig Nagy Antal lányainak irataival élt. Duci férjét a bori haláltáborba vitték, Radnótival együtt járta végig a halálutat hazafelé. Bözsi férje és Gyuri munkaszolgálatra vonult be, ahonnan később mindketten megszöktek.
Bözsit a csillagos zsidóházból ki kellett menteni. Azújlipótvárosi ház udvarán álltak a ház lakói, mikor megjelent a csendőrőrmester, és hangosan szólította ki Bözsit, aki halálra váltan követte őt az utcára. A sarkon várta őket nagymama taxija, aki átadta a kialkudott napóleon aranyakat a csendőrnek, és vitte Bözsit a rózsadombi „biztonságba”.
A rózsadombi házba német tiszteket szállásoltak el, nagymama kapcsolatot tartott velük, süteményt is sütött gyakran, meg is szerették a családot, nem sejtették, hogy nem egészen vitézek és felsőháziak. Úgy mesélik, hogy Bözsi nagykeretes sötét szemüveget hordott, hogy rejtse zsidós vonásait, Duci és nagymama elmentek árjának is.
A munkaszolgálatból megszökött férfiak (Gyuri és Bözsi férje) a Mérleg utcai műhely pincéjében rejtőztek, a semmilyen félelmet nem ismerő nagymama nem egyszer a német tisztek gépkocsijával és sofőrjével állt meg a közelben, és vitt nekik élelmet.
A kitörési kísérlet előtt német járőrt küldtek még vissza az ismerős tisztek, hogy kimenekítsék nagymamát és lányait az ostrom elől. Köszönve utasították vissza.
Alig telt el néhány év, és az életmentő jótevőt, Nagy Antalt kitelepítették. Hétvégeken nagymama nagy csomagokkal szállt fel a fekete vonatra, vitte az élelmet Nagy Antaléknak.
Nagymama úgy tartotta, hogy aki megteheti, annak a biztonságához kell tartania néhány napóleon aranyat, és valamennyi dollárt. Lakásában komplikált rejtekhelyen őrizte a „biztonságot” nyújtó értékei maradékát. Persze megint igaza lett. 1970-ben elesett és combnyaktörést szenvedett. Az utolsó dollárokért lehetett megvásárolni Bécsben a csípőprotézisét.
