(FG-vel történt hangos interjú alapján)
Anyám egy gyönyörű asszony volt, és nem nézett ki zsidónak szerencsére. De hát azért nem úszta meg, mert feljelentették az angol rádió hallgatása miatt a házban, a Semmelweis utcában lakott és valaki bejelentette. Úgyhogy behívták a rendőrségre, letartóztatták, akkor a németek már itt voltak, felvitték a Svábhegyre a Gestapóhoz, ott kihallgatták, majd beállították egy sorba és elvitték Kecskemétre, hogy bevagonírozzák.
Mellette állt, ő ismerte a budai Goldberger Leót, textilest. Álltak a sorban, ezt mesélte mindig anyám, hogy a Goldberger Leó állt mellette, és odasúgta neki, hogy félek. A bevagonírozás előtt jött egy SS százados, egy magyar ember, nem emlékszem a nevére, tudom, hogy felakasztották a háború után. Ő volt a tábor parancsnoka akkor, ő vagonírozta az embereket.
A csendőrök körülfogták őket és közölték, akinek van valami mondanivalója, az még vagonírozás előtt elmondhatja. Volt, aki kiállt és megpróbálta. Anyám mesélte, hogy egy nő kiment két kis gyerekkel, egyik a karján, a másikat fogta, hogy ha őt elviszik, a gyerekeit hagyják itthon. És az SS százados belerúgott a nőbe, felrúgta a nőt és ennyi.
Anyám kiállt, és azt mondta: én nem tudom, hogy miért vagyok itt, engem elfogtak az utcán. Elegáns magas sarkú cipőben volt, és beadott egy mesét, hogy „a férjem a fronton van, Oroszországban ott harcol és engem beállítottak az utcáról a sorba, amikor véletlenül arra mentem, amikor vitték a csoportot, és nem tudom, miért vagyok itt”. És ezzel ránézett a pali és elengedte. Tíz ember mehetett haza. Őneki volt egyedül pénze vonatra, mert eldugott, ő vette meg a 10 embernek Kecskemétről a vasúti jegyet Pestre. 10 ember visszajött Pestre, köztük az anyám, a többit bevagonírozták és elvitték.
Anyám a lakásba nem mehetett vissza, bement egy kis panzióba, de ott, se mert maradni. Elment a Gellért szállóba. Az volt akkor a német főhadiszállás, SS főhadiszállás volt. És ott lakott.
Pénze volt, eldugott pénze, meg aranyat eladott közben, nagyon ügyes nő volt, neki sikerült. Édesanyám beköltözött a Gellért szállóba és egész végig ott volt tulajdonképpen. Igaz, hogy ott valaki egyszer felismerte, és azt mondta, hogy holnap délutánig van ideje, ha ennyi és ennyi aranyat nem ad át, akkor feljelenti. Átadta az aranyakat.
