(LB életút-hangfelvétel alapján)
Pogrom
4-5 éves lehettem, amikor híre ment, hogy vége a háborúnak, és jönnek haza a katonák. Tótbánhegyes szlovák falu volt, a faluban csak néhány magyar ajkú lakos élt, azok is zömében zsidók voltak, és egy evangélikus tanítónő. A falu közepe táján volt az üzletünk, ami egy hatalmas kertben állt hátul.
Szemben a házunkkal egy evangélikus imaház volt, mellette pedig egy evangélikus iskola.
Amikor a háború végének a híre járt a faluban, és jöttek haza a szlovák katonák, elkezdték fosztogatni a magyarokat, főleg a zsidókat, és rettentő pánik tört ki a családban is. Nem tudtak mit csinálni, csupa nő, meg gyerekek voltak, és ott volt a nyomorék nagybátyám. Ezek a katonák a falunak a felső végén amikor a történetem kezdődik, akkornap meggyilkoltak két öreglányt. A két öreg zsidó lánynak volt egy kis üzlete, azt fosztották ki elsőnek, és meggyilkolták őket.
Hát a nagymamámék megijedtek rettenetesen, Géza bátyám kint volt a tanyán, de sikerült valahogy üzenetet küldeni neki, hogy jöjjön be értünk.
A falusiak a kocsmában voltak, és azt mondták a nagymamámnak, hogy ne féljen, őt nem fogják bántani, az csak egy véletlen volt, hogy megölték ezt a két öreg zsidó lányt.
Másnap, éjjel még anyám átvitt engem meg a Józsi bátyámat az evangélikus tanítónőhöz, aki felvitt bennünket a padlásra, ott egy nagy láda volt, meg mindenféle lim-lom. Annak a padlásnak az ablakából pont az üzletünk ajtajához lehetett látni. Úgyhogy végig szemléltük a másnapi szörnyű napot. A tanítónő nagyon rendes volt velünk, és azt mondta, hogyha zajt hallunk, hogy jönnek felfelé a lépcsőn, akkor föltétlenül bújjunk be a ládába. A ládát rongyszőnyeggel terítette le, és azt leszögezte, hogyha bebújunk, akkor úgy látszódjon, mintha sértetlen volna. De nem került erre sor, mi az ablakból végignéztük az egész jelenetet, ami másnap hajnalban kezdődött. Őrületes tömeg gyülekezett össze az üzlet előtt. A kocsmát már feltörték, és ittak, részegek voltak. Utána betörték az üzlet ajtaját, ezt mi láttuk az ablakból a Józsi bátyámmal.
Pali bátyám, aki akkor körülbelül 17-18 éves lehetett, az Andor bácsinak, nagybátyámnak a díszkardjával föltartotta a betörni akarókat az üzletajtóban, mert az üzletből nyílt a lakás, és így anyáméknak sikerült a lakásból az udvaron keresztül elmenekülni.
Pont akkor futott be a Géza bátyám a lovaskocsival, és arra fölmásztak az asszonyok, anyám, Margit néni, nagyanyám, és a Géza bátyám. Meg az Aranka néném, és elrobogtak. De észrevették őket, és mi még láttuk, hogy futottak utánuk az emberek, de már nem érték őket utol. És csak annyi történt, hogy valaki kést hajított a nagyanyám felé, aki hátul ült a parasztkocsiban, fekete kendője volt, és az a kés a kendőt átszakította. Csorváson a vitrinben, még a 30-as években is őrizték a család fennmaradt tagjai, mint emléket.
Sikerült kimenekülni a tanyára, és az éjszaka leple alatt a két hadifogoly visszalopózott a faluba, felvették Sándor bátyámat a hátukra, úgy vitték magukkal ki a tanyára, majd bejöttek értünk, és bennünket is kivittek oda. Itt töltöttük az éjszakát, majd kora hajnalban fölpakoltak két kocsira anyámék, és a nagymamámék, meg Géza bátyám.
Pali bátyámat pedig ott az ajtóban megölték. A holttestét áthozták szembe az imaházba, és ott volt a földön még másik 2 leszúrt ember, nyilván azokkal viaskodhatott a Pali bátyám. Az ő holttestükön kellett keresztüllépni, úgy mentünk el a faluból.
