Kezdetben a nagyszülők, nem sokkal később a szülők dilemmája. Miként viseltessék a gyerek saját zsidóságához. Ismerje e meg ősei történetét, gyakorolja e a vallás szabályait, vagy ne is tudjon róla, hogy miféle hit sorsa lesz az övé, akár akarja, kívánja, akár megtagadja. A holocaust és Izrael államának megalapítása még súlyosabbá teszi a kérdést, melynek eredője, forrása: a gyerek lelki békéjének, nyugalmának őrzése.
A holocaust személyes átélésének története a személyes hitbéli válság története is egyben sok túlélőnél. RL a bori haláltábor rémségei után a Magyarországra tartó halálmenetet is megélte. Közvetlen közelében lőtte agyon a pribék Radnóti Miklós magyar költőt. RL több mint ötven évig ezt követően úgy élt, hogy nem tekintette sajátjának többet hitét, barátai közt sem tartott zsidókat, halálában is keresztény szertartással búcsúzott.
BL ezzel szemben megőrizte hitét a borzalmak megélését követően is, rövidre mért idejében járt a zsinagógába, imádkozott és megvallotta zsidóságát.
Valószínű, hogy senkinek nincs jogában ítéletet hozni a dilemma feloldására, talán hagyni kell, hogy a gyerekek felnőve, maguk döntsenek hit és haza ügyében.