Dr. L. Béla orvos és Dr. V. Éva 1947-ben ismerték meg egymást. Béla a hazai numerus clausus elől Olaszországba költözött, és Bolognában végezte el az orvosi egyetemet. A vészkorszakban Béla munkaszolgálatos lett az orosz fronton, Éva pedig a teresienstadti tábor lakója. Túlélték.
Mindketten a képzőművészetek rajongói voltak. Béla évtizedekig festegetett saját örömére, Éva fiatalon festészetet is tanult. Tehetséges volt, de ő úgy döntött, hogy nem eléggé az. 1947-ben kötöttek házasságot, és ötven éven át éltek együtt közmondásos meghittségben.
Béla Hódmezővásárhelyen nevelkedett, Éva a „szomszédságban”, Szegeden. Életük végéig tisztelték, kedvelték a két alföldi város hangulatát, történetét, művészetét. A vásárhelyi festők néhány alkotása lakásuk falait is díszítette.
Éva kedvencei lettek Kovács Margit nevetős, kék szemű, népies kerámiái. Bélától minden tízedik házassági évfordulóra kapott egy kékszemű Kovács Margit szobrocskát.
Öt ilyen kerek évfordulót éltek meg együtt, három hét különbséggel mentek el.
