Család és történeti kutatásainkban mintegy száz évet utazunk vissza az időben. Az emlékezésben hat generáció kötődéseit vizsgáljuk a kultúrához, művészetekhez, a hol szorosabb, hol lazább elkötelezettséget a zsidó identitáshoz. A történetek majd egységes keretét adják polgári zsidó családok múltjának és jelenének, melyet persze meghatároz a mindenkori politika, a beilleszkedés és megmaradás vágya is.
A hetvenes években a fiatal jogász ifjú galériásoktól kezdett el rézkarcokat vásárolni, ekkor ismerkedett meg a zseniális magyar művészek képeivel. Gross Arnold, Szabó Vladimír, Borsos Miklós, Szász Endre képeiből kis gyűjtemény lett az évek során.
Az ifjú galériások néhány éven keresztül rendszeresen kínáltak eladásra metszeteket, rajzokat, majd lassan elmaradtak a jelentkezések. Több mint 30 év után találkozott össze ismét a már nem ifjú galériás a már közel sem fiatal jogásszal. Az üdvözlés után majdnem cserélődtek a szerepek. Te annak idején vásároltál tőlem Gross képeket, megvenném őket, vagy elcserélném bármi más képekkel, amiket kiválasztasz, mondta az egykori eladó. Megszoktam őket a falakon, már nem változtatok, volt a válasz, így aztán nem lépett új szakaszba az egykori „üzleti” kapcsolat.