Hírek kategória archívuma

(M.P. elbeszélése) 1944 volt, akkor én már 4 éves voltam. Apám munkaszolgálatos volt valahol, be voltak már meszelve a lakás ablakai a Margit utcában, Szegeden. Akkor összeszedték a zsidókat, és elkezdték őket transzportokra osztani a szegedi téglagyárban. Anyámmal, nagynénémmel, és … Continue reading →

(M.P.-vel készült interjúból) Apám a hadseregnek a tagja volt, altiszti rangban szolgált, mint motoros futár. Az erdélyi bevonuláskor a hadseregnél már teherautó sofőr lett. És akkor ugye a hadsereg ellátottsága járművel olyan volt, hogy a budapesti tejszállítót, meg a különböző … Continue reading →

(H.K. elbeszélése) A Park Szanatórium, VI. Aréna (ma: Dózsa György) út 84/b. Apám 1920-ban nyerte műtősebészi szakorvosi bizonyítványát. Bár Verebélyi Tibor professzor mindenkinek melegen ajánlotta, állami intézményben akkor – zsidó létére – nem kaphatott állást. Ezért helyezkedett el  a Jakab-fivérek … Continue reading →

(HK elbeszélése nyomán) Anyai nagyanyám szakácskönyve. Esténként írt bele, hol németül, hol magyarul.

(HK elbeszélése) Horváth Lujza, az a bátor, vallásos katolikus hölgy,  a Park Szanatórium telefonközpontosa (Apám itt volt sebészfőorvos), aki élete kockáztatásával bújtatta Apámat, Anyámat és engem (10 évesen), 1944. november 15-től az oroszok bejöveteléig, a VI. Mussolini (ma: Oktogon)-tér 3-ban. Mire … Continue reading →

(HK elbeszélései) Édesapám orvos-egyetemi indexe. Professzorairól (Br. Eötvös Lóránd, Br. Korányi Frigyes, Lenhossék Mihály, stb.) ma utca van elnevezve. Nagyon szegény, 7 gyerekes családból jött, mindenképpen orvos akart lenni, indexe tele van dicsérettel. 1911-1917-ig volt medikus, közben a fronton szolgált, … Continue reading →

(HK elbeszéléséből) 1944. november 15-én kellett volna a csillagos házból a svájci védett házba költöznünk, volt valódi Schutzpassunk. Anyám azonban úgy látta, ennek az összezsúfolásnak gyilkosság lesz a vége, és inkább maga akart végezni velem és magukkal, hogysem egy nyilas … Continue reading →

(HK elbeszélése alapján) Ez egy amerikai Steck pianola piano, a 20. század elejéről, szecessziós mintával. Mechanikusan, pedállal hajtható gépzongora, speciális, kilyuggatott tekercseken voltak a megszólaltatható zenedarabok. A pianolát elrontották, csak Hollandiában lehetne megcsináltatni. Mint zongora, teljesen működőképes. Apám nővérének a … Continue reading →

A nagyapa török állampolgár volt. Törökországban született, egy nagy zsidó családnak az egyik fiaként, aki nem tudom hogyan került Magyarországra, de ide nősült. A nagypapa drága, mulatságos, szórakoztató bácsi volt, nem tudott megtanulni jól magyarul. Egész életben mindig úgy beszélt, … Continue reading →

(V.H. elbeszélése) Március 19-én a Bethlen téri templomnál álltam, azt nem tudom, hogy fiúval, lánnyal, csak a fülembe cseng, hogy bejöttek a németek. Hallgattuk a rádiót. A házban, ahol laktunk, az Aréna út 44-ben talán mi voltunk egyedül zsidók. Egy … Continue reading →