(HK elbeszéléséből)
1944. november 15-én kellett volna a csillagos házból a svájci védett házba költöznünk, volt valódi Schutzpassunk. Anyám azonban úgy látta, ennek az összezsúfolásnak gyilkosság lesz a vége, és inkább maga akart végezni velem és magukkal, hogysem egy nyilas kezére adjon. Arra ébredtem, 10 évesen, hogy azt kérdezi Apámtól: “mondd, és ez biztosan hat?” Tudtam hogy ez a Luminal nevű altatóra vonatkozik. Mivel még élni szerettem volna, megkérdeztem, nem mehetnénk-e Lujzi nénihez (ő a telefonközpontos), mivel más lehetőségünk nem volt. Üzentünk, és azonnal értünk jött. A hamis papírokat csak már ott lakva szereztük be. Horváth Lujza másokon is segített: a nevét adta egy Sváb-hegyi panzióhóz, ahol egy csomó zsidó bujkált. Ezeket a házmesterné (G.-né) feljelentette, és legtöbbjüket a nyilasok a Dunába lőtték. Bennünket figyelmeztettek, de nem volt hová elmennünk. A szálak Horváth Lujzához vezettek: így állított be egy fegyveres, karszalagos nyilas a Mussolini-tér 3-ba, karácsony másnapján. A hamis papírjainkat odavágta, és már felöltözve, indulásra készen álltunk, hogy elvisz (megölni) a két sarokra levő Andrássy út 60-ba. Lujzi néni bátran vette a kabátját: “Akkor én is megyek!” Erre a nyilas (G.I., civilben szabómester) csak apámat vitte el, de mivel Pest már körül volt véve, hallatszott az ágyúzás, meggondolta magát, Apámat visszahozta. Előbb a feleségét és a kislányát akarta nálunk elhelyezni, utóbb ő maga költözött oda, és dekkolt a lakásban, aztán, az oroszok bejövetelekor, eltűnt. Döbbenetes emlékem, hogy ő, aki saját kezűleg ölt a Dunába egy sereg embert, és nem habozott volna ezt velünk is megtenni, mikor odaköltözött, elkezdett úgy viselkedni, mint egy normális ember: azt mondta, nekem ne adjanak inni abból, amiből ő iszik, mert tbc-s…Szilveszterkor már nagyon lőttek, leköltöztünk a pincébe, ő a lakásban maradt, Anyám hordta fel neki az ételt… A háború után feljelentette az egyik áldozata, aki ki tudott úszni a Dunából. Anyám nem ment el a tárgyalásra, mondván: minket nem bántott. Úgy tudom, a börtönben halt meg.
