(B.M. elbeszélése alapján)
Két öreg nagynénémről szeretnék beszélni, akik abban az időben fiatalabbak voltak, mint én most.
Nekik köszönhetem, hogy megmenekültem. A Zoltán utca 6. címen lévő, vatikáni védett gyerekházba vittek, hogy sikerült elintézniük, azt nem tudom. De ők vittek be engem, és tisztán emlékszem, amikor mentünk arrafelé, 9-10 éves voltam, szembe jött egy család, akik rákérdeztek, hogy szereztünk e itt helyet? Tehát egyből észrevették, hogy miről van szó. És a nagynénéim azt válaszolták, hogy erdélyi menekültek vagyunk.
Később jöttem rá, hogy evvel tulajdonképpen már elárulták magukat, mert ha tényleg menekültek lettek volna, akkor egyrészt azt mondták volna, hogy menjen a fenébe, vagy azt, hogy nem is értik, hogy miről kérdeznek? Tehát sikerült, és ők maguk, ez a két hajadon öreg nagynéni jött értem 45-ben, a felszabadulás után.
Az már a magyar történelem, hogy van egy harmadik nagynéném, aki 1920-ban, tehát kb. 20 éves korában kiment Angliába, ő talán 47 körül küldött pénzt, és ez a két magyar nagynéném azért a pénzért vett egy kis panziót. Ennek következtében 51-ben kitelepítették őket.
