(SP elbeszélése)
Hogy tudtam meg, hogy zsidó vagyok, vagy, hogy éltem meg, hogy ez mit jelent. Nem sokkal azelőtt lehetett, mielőtt a németek bejöttek, és mi Pesten laktunk egy két vagy háromemeletes, kis körgangos folyosós házban.
Volt egy belső udvar, a szokásos, és egyszer álltunk kint a folyosón, jó páran álltak kint, és az udvar másik végében ott voltak, akik nem álltak a folyosókon a házból, és egy pap volt ott, és az valamit csinált. És akkor kérdeztem anyámtól, hogy ez mit csinál? És akkor azt mondta, hogy hát itt most egy pincét szentelnek fel. És mi miért nem vagyunk ott lent? Azt mondta, mi soha nem mehetünk majd be abba a pincébe, hogy ha bármi baj van. Tehát ez mondjuk az első olyan emlékem, vagy élményem, vagy élményemlékem, amiből lehetett tudni, hogy van már valami olyan, hogy mi fenn állunk folyosón, és lenn állnak mások, és ezek nem összetartoznak, egy adott történelmi pillanatban, ez a kettő nem kiegészíti egymást, hanem elválik egymástól.
