(V.G.-vel készült interjúsorozatból)
Mikor apám még hazajáró munkaszolgálatos volt, egyik reggel elment dolgozni a keretlegénnyel. A csillagos házba pedig bejött egy nyilas, meg egy rendőr, és leterelték a lakókat, a rengeteg embert, öreget, meg gyereket, meg asszonyt az udvarra, hogy sorakozó. Arra lettem figyelmes, hogy egy lövés elcsattant és visítva menekül mindenki.
Mint utólag kiderült, a Frank bácsi, aki az udvari lakásban lakott, vallásos zsidó ember volt, és mindig lehetett látni pénteken, hogy imádkozik este. Mert a gangról be lehetett látni, a jóravaló, joviális idősebb úrhoz. A rendőr pofonvágta a bácsit, erre a bottal járó ember-, ahogy az illett egy idős úrnak,- a botjával fejbe csapta a rendőrt, az meg ott ahol volt, lelőtte. És ez volt az a lövés.
Anyám megfogott, nem voltunk messze a pincelejárattól és hirtelen lerohant a pincébe velem. Lerángatott. Ott volt nála a pincerekesz kulcsa, kinyitotta és oda bezárkóztunk, és ott ültünk, ültünk, ültünk, míg el nem csendesett a ház, és utána kijöttünk, találkoztunk az enyhén nyilas vicével. Azt mondta neki az anyám, hogy elengedett minket a rendőr. Mentünk ki, és amikor a kapuhoz értünk, akkor apám jött befelé, a keretlegénnyel. Hallották, hogy valami van, és visszajöttek. És én akkor láttam utoljára az apámat. A nagypapáékat meg hazaküldték, hogy túl öregek. Többeket elvitték, most akikre én emlékszem, azok közül sokan nem jöttek vissza a ház lakói közül.
Ezek után illegalitásba mentünk, már megvoltak a papírok, és kaptunk egy albérletet.
Egy árja párja rokon lakott a Kapás utcai rendelő közelében, és ő tudta, hogy a rendelő melletti ócska, régi házban valakinek van egy albérlete, ami üres. És akkor azt mondta, hogy költözzünk mi oda, mondjuk, hogy a vidéken élő bácsi engedélyével költözünk oda be, mert ki vagyunk bombázva. Ott tanulta anyám meg én is a hamis papírok adatait, és éjszaka felkeltett:”Hogy hívnak? Ki az anyád? Ki az apád?” „ Nincs.” Rácz Juliska volt, én meg a törvénytelen gyerek, Rácz István László. És anyám, amíg ott voltunk, szépen belépett nyilas nőmozgalomba.
Ilus nyilas igazolványa
Kitűzte szépen a jelvényt, és úgy járkált és dolgozott egy vendéglőben, a Csalogány utcában, kiszolgáló nő volt, és egy nyilas legény udvarolgatott neki nagyon.
Szóval ott éltünk, ez egy polgárház volt, ahol volt egy nagykapu, ahol be tudott állni az udvarra a kocsi. Erre az átjáróba nyílt a tisztaszoba, amiben mi laktunk, hátul meg volt a konyha, ahol a háziasszony tartózkodott a szeretőjével, egy valódi nyilassal, géppisztollyal.
Egyik este csengettek, én nyitottam ajtót, keresem a Nagynét, tessék arra menni, ott van hátul. Bementem az ajtón hozzánk, anyám kérdi, hogy ki volt az? Mondom, hogy valami Kovács. Te jó isten, hát ez a Kovács! És utána rohant az anyám, már rajta volt a keze a kilincsen, elkezdte húzogatni vissza. És hát anyám zokogott, hogy ne menjen be, ne menjen be, jöjjön és akkor becibálta. Teljesen kiszolgáltatott helyzet volt. Nem értette az a szerencsétlen, hogy miért zokog egy nő, aki egy kisfiúval van ott. És akkor anyám azt mondta neki, ne haragudjon, de mi bujkáló zsidók vagyunk, és a maga lakását a maga állítólagos engedélyével álnéven kivettük. Azt mondja, ne sírjon, semmi baj nincs, hova való maga? Jó, akkor majd elmondom a Nagynénak, hogy örülök, hogy jól vannak mindannyian. Szépen bement, és így lettünk igazolva. Soha nem láttuk előtte, azóta se találtuk meg.
A hamis iratok:
Vásárlási könyv 1943 márciusából. A könyv belső zsebeiben őrizték az élelmiszer és tisztálkodási szerek jegyeit, amiből adott napon adott-kis- mennyiséget lehetett személyenként beváltani, pl. 5gramm zsiradékot.
Az anya levele a csillagos ház lezárásakor (44.június 6.) Az előzőeket még a benne említett "nyilas bajtársakkal" el tudta küldeni férjének a munkaszolgálatba. Ez már nála maradt meg.
Az anya levélrészletéből kiderül, hogy a pesti zsidók már tudhattak a lengyelországi táborokról 44 nyarán-bár ez a tény kevésbé ismert-.
Anyám hadigondozott tagsági igazolványa
A bizottság igazolta anyámat
