(Steiner nagyapa történetei )
(V.G.-al készített interjúsorozatból)
Nagyapa volt Vas megye második legnagyobb adófizetője. Abban a korban büszke volt valaki arra, hogy az adófizetők rangsorában hol állt. Mert az mutatta meg az anyagi helyzetét. De a nagypapa valamit azért csinálhatott, vagy mondhatott ott 1919 körül, aminek az lett a vége, hogy egyszer nagyon megverték a fehérek, ezt mesélte anyám. Nagypapa nem szólt róla.
Anyám az elemi iskolákat még ott járta Gencsen, de a 20-as években felköltöztek Pestre. A nagypapa nem, ő lent maradt a birtokon, a nagymama és a két lány költözött csak el ez után az incidens után.
Amikor lejárt 23-ban vagy 25-ben a bérlet, akkor a nagypapa is végképp felköltözött Pestre. Nagypapa a háború alatt sok pénzt keresett, mind a földbirtokosok általában. A pénzét pedig betette a Pesti Értékforgalmi Bankba. Egyszer csak kapott egy értesítést, hogy szíveskedjen bejönni a bankba, ami itt volt Pesten a Nádor utca 13-ban, és ott közölték vele, hogy hát a pénzt eljátszotta a tőzsdén a bankigazgató, főbe lőtte magát, és a nagypapát csak azzal tudják kárpótolni, hogy átveheti az üzlethelyiséget. De vegye át vele Koczor urat, az aligazgatót, aki egy keresztény ember volt. Én Koczor bácsira emlékszem, egy idős, magas, jóravaló, a légynek sem ártó ember volt. Nagypapa pedig csinált egy háztartási üzletet, árultak mindennapi porcelánt, nemes porcelánt, konyhai órát, evőeszközt, ezeket tudom most felsorolni. Részben Herendit árultak, részben cseh porcelánokat, részben pécsi tömegárut.
Tehát a nagypapa ezzel kezdett kereskedni. És a lányait, Pesten a polgári iskolába járatta, anyám valahol az Andrássy úton járt az egyik iskolába. Majd akkoriban, amikor a francia frank tönkrement és a pengő elég erős volt, akkor a nagypapa kiküldte az anyámat Párizsba, ahol a Sorbonon tanult, és nyelvmesteri képesítést szerzett.
Anyám tudott angolul, franciául és németül anyanyelvi fokon. Megvolt a német és a francia felsőfokú nyelvvizsgája.
Nagypapa és nagymama nyugtalan természetűek voltak, anyám szerint 13 lakásban laktak a háborúig. Mindig költöztek, sose volt jó. Többek között laktak abba a házban is, ahol most az Amerikai Nagykövetség van. Tény az, hogy az általam ismert lakásuk az a Nádor utca 13. volt, és a Nádor utca 13. azért nevezetes épület, mert nem tudni miért, egy udvari lakásban, a legfelső emeleten laktak a nagyapámék, és a földszinten, a magas földszinten volt az üzlet, ami raktár volt és iroda, mert ügynökökkel dolgoztak. Így járták a vidéket és kínálták részletre ezeket a dolgokat, amikről beszéltem.
Na, most amikor megtiszteltek minket azzal a németek, hogy bevonultak Budapestre, akkor elfoglalták a Nádor utca-Zrínyi utca sarkán lévő házat is.
A Gestapo oda települt és a szomszéd házakat is igénybe vette, a nagyapáékat pedig kidobták a lakásukból. Még nem voltak csillagos házak, odajöttek a gyerekszobába hozzánk. Majd bekerültek a gettóba, a Klauzál tér 6-ban laktak. Ott volt velük a nagyapa testvére is, meg velük volt a nagymama testvére is, aki később még kijött a gettóból és április 4-én halt meg a Szent István park 10-ben.
A pesti nagy gettó
„Az ún. „nagy” vagy pesti gettót Budapesten 1944 novemberében létesítették a Dohány utca környékén. Előtte, június 16-i kezdettel, sárga csillaggal megjelölt, ún. csillagos házakban zsúfolták össze a budapesti zsidókat. A csillagos házak nagy része Pesten volt. A Szent István park–Pozsonyi út környéki házakban megszervezett ún. „nemzetközi gettó” házait „védett házaknak” is nevezték. Ide a különböző semleges államok (svéd, svájci, vatikáni stb. követségek) védlevelével (Schutzbrief) vagy védőútlevelével (Schutzpass) rendelkező zsidókat (kb. 30–35 000 fő) költöztették 1944 novemberétől”.
