(V.G-vel készített interjúsorozatból)
A veszprémi traumatológus főorvosnak az apja református pap volt, aki megpróbált segíteni ott a zsidókon. Mégpedig úgy, hogy megkeresztelt mindenkit. Egymás után lettek megkeresztelve, aki már keresztény lett, az volt a következőnek a keresztszülője. Pesten a mi családunk is megszerezte a keresztlevelet, és volt mindenféle védlevelünk is.
De a nyilas időben már semmi sem segített.
Két gettót hoztak létre Budapesten. Az egyikbe, amit a Duna-parton, az Újlipótvárosban, a Szent István parkot övező házakban hoztak létre, 30-40 ezer embert zsúfoltak be, a különböző védettséggel rendelkezőket. Ott voltak a svájci, a svéd, a vatikáni, meg portugál, ilyen-olyan védettséggel rendelkezők. És főleg ott tevékenykedett Wallenberg. Mert oda is bejártak ráérő nyilasok, el-elvinni embereket, és ő sokszor megállított a Duna felé hajtott csoportokat. A történet úgy szól, hogy rendkívül határozottan tudott fellépni. Tehát félelmet nem ismerve üvöltözött, meg lengetett papírokat, és emlegetett neveket, és így sok csoportot visszafordított. Azért is állították fel a Szent István parkban szobrát, amit elvittek.
Nagyon sokáig nem tudták, hogy hol van a szobor, a Debreceni Gyógyszergyárban, a kertben a kapu előtt volt, és egyszer csak valaki, aki tudta, hogyan nézett ki a Wallenberg emlékszobor, ráismert. Megkapta az államtól a gyár, és ennek azt hiszem a másolata, nem az eredeti meg ott van Pesten a Röntgen Klinika előtt.
Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetsége (1944.aug.1.): Kötelező adatszolgáltatás Steiner Gyula megkereszteléséről)
V.Gézáné keresztlevele(1944.szept.). A keresztszülők a kissé korábban kikeresztelkedett családtagok.
Mentesítés a sárga csillag viselése alól a „svéd állampolgárság” alapján
Adomány a Wallenberg szobor létesítésére (1946)