(Steiner nagypapa történetéből)
(V.G-ral készült interjúsorozat része)
Steiner Gyula furcsa életutat futott be, aminek a valós részleteit a halála után tudtam meg. Az érettségi után feljött Pestre és az állatorvosit kezdte elvégezni, és közben, mint kiderült, a jó magyar dzsentrik életét élte itt Pesten. Eljárt vívni is tanulni a nevezetes vívóterembe,- ami ma már az OSC vívóinak ad otthont, a Puskin mozi fölött.
Nagyapának nemigen lettek meg a vizsgái, mint ez utólag kiderült, mondhatni egy se. Úgyhogy a Simon dédapám hazaparancsolta Pestről, és berakta Keszthelyre az agrár felsőoktatási intézetbe, a Helikonba tanulni, ami közel volt. Nem tudom, hogy ott milyen ellenőrzés alatt állhatott, de nagypapa ott folytatta a dzsentri életét, ahol Pesten abbahagyta.
A nagypapa kopasz volt, és egy hosszanti heg volt a fején, amiben az volt az érdekes, hogy nem csak a bőr volt sérült, hanem a koponyacsont is, az két lemezből áll, és közte van egy rostos rész is, a külső be volt szakadva, behúzódva.
Ennek az volt a története, hogy egyszer bement a kocsmába néhány barátjával, évfolyamtársával, ahol éppen három részeg katonatiszt húzatta a cigánnyal, és mikor egyikük meglátta őket, akkor ráüvöltött a cigányra, hogy húzzad, hogy hét zsidó egy sorban! Nagypapa ezt rossz néven vette és hozzájuk vágott egy széket. Erre kihívták párbajra mind a hárman, mégpedig nem a kor szokása szerint, hogy első vérig, bandázzsal. A bandázs az azt jelentette, hogy az eres területeket azt bekötötték. Hanem bandázs nélkül, harcképtelenségig. És nehézlovassági karddal.
Nem tudták, hogy nagypapa tud vívni. És nagypapa azt mesélte, hogy az első kettőt megsebezte, és feladták, a harmadik vágta őt itt kupán, mert ő rosszul védett, de még riposztozott, hogy az is megsérült, így a lovagiasság szabályai szerint itt véget ért a párbaj. Szerencsére senki nem halt meg. Kisebb-nagyobb sérülésekkel megúszták.
A vívóterem, ahol nagyapa edzett, ma (2012) is funkcionál a Puskin utcában
