(V.G.-vel készült interjúsorozatból)
Az államosításkor is természetesen csak az első ajtót pecsételték le az irodában, akárcsak korábban a németek, úgyhogy anyám rutinosan hordta ki, amit csak lehetett. Többek között azt csinálták, hogy a nagynéném, akiről ugye mondtam, hogy kicsi volt, odaállt a fiókrendszerhez, felhúzta a pulóverét és kezdte kiszedni a begóniamagos zacskókat, mert akkor egy forint volt egy szem a begóniából. Nagyon nagy érték volt, és dugta be a bugyijába. Kiment a cselédszobába, kirakodott, jött vissza.
Éjjel pedig anyám a kilós mennyiségben tárolt dupla szegfűmagot helyezte biztonságba. Ma minden szegfű ilyen duplaszegfű, de azelőtt kis nyamvadt, szegfűk voltak. Anyám Franciaországból importálta ezeket a dupla szegfűket. Szintén komoly ára volt. Jó pár kiló volt belőle, mert minket december 13-án államosítottak, amikor már fel volt töltve a januári szezonkezdetre a raktár.
A szegfűmaghoz hasonlít a hagymamag. Anyám fogta és szó nélkül kicserélte a hagymamagra, és az került a szegfűs dobozba. El is vitték, de kár volt aggódni, mert mindent feldobáltak egy teherautóra, úgy hogy azt, ha valaki kiválogatta…! Bár rá volt írva mindenre, hogy mi a tartalma.
Utána kilopta az írógépet, a számológépet. Sok mindent. Többek között kihozta a naptárakat is, és egyszer nézegettem egy ilyen naptárt, amibe bizonyos helyekre számok voltak írva. Öt, illetve hatjegyű számok. Néha három-négyjegyűek. És kérdem anyámat, hogy ez mi? Azt mondja, hogy az apámnak a váltó naptára. Kérdeztem, hogy- hogy? Hát azelőtt úgy volt, hogy akinek nem volt saját tőkéje, az nem tudott elég haszonra szert tenni, hanem váltót adott a bankjának, és a hasznon megosztoztak. Mert volt 3% kamat a váltón, vagy négy, és nyert 10-12%-ot tisztán az üzleten. Tehát akkor az volt a jó üzlet, ha a saját pénzeden üzletelhettél.
Szóval apám nem üzletelt teljes összegben a saját pénzén, többek között azért, mert ő kivont pénzt, tartalékolt. Annyit tartalékolt, hogy egy jóravaló keresztény barátjánál a Kálvin téren, 40 ezer pengőt helyezett el, ami egy szekrény hátoldalán, bevert szögön, zacskóban lógott. Ezt azért tudom, mert egyszer, amikor már bujkáltunk, akkor felment oda anyám és kért belőle. Na, most teltek-múltak a hetek, hónapok, túléltük, anyám mondta, hogy már nincsen pénzünk, elmegyek hozzájuk. És akkor mondták neki, hogy sajnos az orosz katonák elvitték! Kérdezte anyám, hogyan? Hát elhúzták a szekrényt és meglátták.
A kertész, a keresztény kertész, akinél a cuccunk volt kofferokban, az jelentkezett, hogy megvan a holmi. Sajnos megpenészedett, mert kint dugta el az üvegházában és az üvegháza bombatalálatot kapott, betörtek az ablakok, megázott, ami a kofferben volt, de kiszellőztette őket. Nem túl rég dobtam ki a koffert. Valamelyik költözködésem után, most már elég volt belőle. Őrizgettem.
A régi kereskedésre jellemző volt, hogy voltak, akik feljöttek a lakásba, és árut vettek át. A kertésznek, meg sok-sok régi vevőnek 10% kedvezmény járt. Ez úgy nézett ki, hogy a Gizike írta a számlát, a kertész meg szólt neki, hogy nekem 10% kedvezmény jár. És a Gizike nem szaladt el megkérdezni, meg kontrollálni, hanem mínusz 10% és kész, odaadta.
Érdekes volt a kereskedelem szervezése. Az apám késő ősszel kinyomattatott egy árjegyzéket. Az árjegyzékből van itt egy-két darab, amit megőriztem. Az árjegyzéknek volt a külső oldalán egy virág képe, mélynyomással készült, és a belsejében fel volt sorolva, hogy ilyen meg ilyen mag, ami nekünk volt, ilyen kiszerelésben. Hogy 1 gramm mennyi, 2 gramm, stb. Attól függött, hogy milyen fajta. Ezt az árjegyzéket elküldte postán a címekre, és benne volt egy megrendelő lap is. Azt visszaküldte a címzett, és annak alapján összeállítottuk az árut, ami apró tasakokban volt, majd egy zacskóba bele lett téve, amire rá volt írva, hogy áruminta, minta érték nélkül. Ezt utánvéttel elküldtük a kertésznek és a postás visszahozta a pénzt. Ez ilyen egyszerűen ment.
Az áru kimérése úgy történt, hogy különböző űrmértékű kanalak voltak. 1 grammos, 2 grammos, 5 grammos. Én is segítettem anyámnak zacskózni. Tehát rá volt írva a zacskóra előre, hogy mi kerül majd bele. Úgy kellett zacskózni, hogy egy púpos kanál, meg egy kicsi. Nehogy véletlenül kevesebb legyen. Minden mértékből egy púpos kanál, meg egy kicsi. Mikor nagyobb mennyiségű árut kértek, arra egyen dobozok voltak. Volt az 1-es doboz, a 2-es, 3-as, 4-es és 5-ös. Azt hiszem, ez is utánvéttel ment. Ezeket a postára kellett elfuvarozni, és ott adták fel.
Elég sok árut kimentett anyám, mert amikor egyetemista voltam, még mindig vittem kertészeknek belőle.
