(Steiner nagypapa történetéből)
(V.G.-al készült interjúsorozat része)
Elmondom a nagyapámnak, Steiner Gyulának, aki anyámnak az apja, történetét. Hosszú. Apja, Steiner Simon 1840-ben született és 1923-ban halt meg Nagykanizsán. A sírja megvan, megtaláltam és rendbe hozattam.
Felesége, a dédanyám, Müller Betti volt. Steiner Simonék 1865-ben házasodtak, később elköltöztek Zalasöjtörre. Ez azért érdekes, mert Müller Betti egy okos zsidóasszony volt, és söjtöri volt Deák Ferenc is. Ismerősök lettek, és a nagypapa azt mesélte, hogy Deák szeretett beszélgetni,- ha itthon volt-, a zsidó boltosnéval, Müller Bettivel.
Odáig alakult ez a barátság, hogy állítólag Deák Ferenc kapott két szép fehér kuvaszt Erzsébet királynétól. Abból az egyik a dédapám udvarára került.
Deák Ferenc
Na, most Steiner Simon úgy látta el áruval a környék urait, hogy kétszer egy évben egy szekérkaravánnal felment Bécsbe, bevásárolt, és hazagurult, a Bécs–Zalasöjtör távolság nem túl nagy. Mert Zalasöjtör az ott van valahol Marcali, Pápa környékén.
A kereskedésnek az lett az eredménye, hogy 500 holdja lett. És ő már a jövőbe nézett, öt gyereke volt, akik közül a nagypapám volt a legfiatalabb fiú és a legidősebb Jákob. Mind a kettőt egyetemre küldte. A Jákobból ügyvéd lett, róla annyit tudok, hogy valahol a Falk Miksa utcában lakott, túlélte a gettót és utána elment valamiért otthonról és soha többet nem tért haza. Nem tudni, hogy mi történt vele.
