(M.P.-vel készült interjúból)
Apám a hadseregnek a tagja volt, altiszti rangban szolgált, mint motoros futár. Az erdélyi bevonuláskor a hadseregnél már teherautó sofőr lett.
És akkor ugye a hadsereg ellátottsága járművel olyan volt, hogy a budapesti tejszállítót, meg a különböző hasonló feliratú járműveket szedték össze, és azzal szállították a hadsereget a Szovjetunióba. Apám is egy ilyennel jutott el Dnyepropetrovszkba. Ott aztán már-már minden jármű tönkrement, mert ezekhez a szovjetunióbeli utakhoz ezek az autók nem voltak éppen jól megépítve
Jármű nélkül, ott voltak egy laktanyában. Egyszer valahonnan parancs jött, fel kellett álljanak négyszögbe. Akkor mondta a főtiszt, hogy zsidók kilépni. Nem mozdult senki. Ha nem, akkor mindenki letolja a nadrágját, és erre kiléptek a zsidók. Akkor őket kiemelték a hadseregből, és feltették vagonokra, és visszaküldték Magyarországra. Mint fegyveres szolgálatra nem megbízhatóakat.
A többiek meg a második magyar hadsereg tagjaként kint maradtak a Dnyepernél, örökre.
Apámék Hódmezővásárhely mellett egy repülőtérre kerültek munkaszolgálatosoknak.
