(H.K. elbeszélése)
A Park Szanatórium, VI. Aréna (ma: Dózsa György) út 84/b. Apám 1920-ban nyerte műtősebészi szakorvosi bizonyítványát. Bár Verebélyi Tibor professzor mindenkinek melegen ajánlotta, állami intézményben akkor – zsidó létére – nem kaphatott állást. Ezért helyezkedett el a Jakab-fivérek tulajdonában levő Park Szanatóriumban, amelynek később sebészfőorvosa lett, és az akkor igen korszerűen felszerelt, elegáns intézményt működtető orvos-KFT egyik tagja. Az épület az alsó képen levő Angol-Magyar Bank tulajdonában volt. 1944 májusában a MÁV-kórház igazgatósága az intézményt tökéletesen kirabolta, az orvosi gépektől, felszerelésektől a konyhaberendezésig, a bútorokig, lepedőkig, gyógyszerekig. Júliusban az épületet bombatalálat érte. Mivel a MÁV állami intézmény volt, 1945 után sem lehetett tőlük visszaperelni semmit, Apám az egzisztenciáját is elveszítette.
Semmelweis-vacsora 1936-ban, a Gundel-étteremben. Apámon kívül ismertem Dr.Fodor György István szájsebészt, Dr. Heller Pál nőgyógyászt (ő is a Park-Szanatórium KFT egyik tagja volt, 1944-ben feleségestől öngyilkos lett), Dr. Schulhof Ödön reumatológust (ő is a KFT tagja volt), Dr. Bleyer Géza nőgyógyászt.
Az 1911-ben, a Markó utcai gimnáziumban érettségizettek 30 éves érettségi találkozója, tanárokkal, a Gundelben. Apám mellett Funk Pál, aki Angelo néven híres fotográfus volt, még az esküvői képünket is ő csinálta.
Műtét közben a Park Szanatóriumban. Aki nincs beöltözve: Dr. Heller Pál. Apám 1944. ápr.20-tól ú.n. “kirendelt orvosként” az Újvidéki kórházban dolgozott. Rendőri felügyelet alatt állt, mint egy bűnöző. A jóravaló szerb kórházigazgatónak hála, a kórházon belül nem viselt csillagot, orvosi munkát végzett. Amikor közelgett a front, az igazgató egyszerűen szélnek eresztette Apámat és a többi zsidó orvost. Így jött vissza hozzánk, a csillagos házba, míg a nyilas puccs után el nem hurcolták, egy orvos-századba, sáncot ásni. Ő valahogy egy “nyílt paranccsal” lelépett, visszajött. A többieket, szegényeket, Ausztria felé hurcolták, elpusztultak.
