(HK elbeszélése)
Horváth Lujza, az a bátor, vallásos katolikus hölgy, a Park Szanatórium telefonközpontosa (Apám itt volt sebészfőorvos), aki élete kockáztatásával bújtatta Apámat, Anyámat és engem (10 évesen), 1944. november 15-től az oroszok bejöveteléig, a VI. Mussolini (ma: Oktogon)-tér 3-ban. Mire (a rendszerváltás után) Magyarország ismét diplomáciai kapcsolatban állt Izraellel, és sikerült számára a Yad Vasehm “Igaz ember” emlékplakettjét megszereznem, már sem a szüleim nem éltek, sem ő. A plakettet én őrzöm, mivel nyilas bátyjaival természetesen nem tartotta a kapcsolatot.
