(ÁI-né elbeszélése alapján)
Vásárhelyen laktunk egy nagyon szép villában. Sok szoba volt. Jómódúak voltunk, dolgoztak a szüleink. És az lett a német tiszti kaszinó. Bejöttek a németek, jól öltözött, igazán úri ember tisztek.
Azt a képet látom magam előtt, ahogy bejött négy-öt német katonatiszt, megnézni, hogy megfelelő lesz-e a lakás, de az egyikük megállt az ajtóban, és nem ment egy lépést se. És háború után valahol megjelent a fényképe egy vele készült interjúban. Elmondta, hogy volt egy kimondhatatlan nevű városban, Magyarországon.
Mikor én azt a fényképet megláttam, rögtön háború után egy-két évre, felkiáltottam: hát ez az ember állt ott az ajtóban! Ő volt Heinrich Böll!
Írtam neki egy levelet, hogy az a kimondhatatlan város Hódmezővásárhely, itt vagyok, abban a házban, visszakerültem, van egy egy éves gyerekem.
