(ÁI-né elbeszélése alapján)
A német tisztek beköltözése után minket kiraktak, és egy nagynénémhez költöztünk. A mi házunk lett a tiszti kaszinó. Amikor hazajöttünk, ez a szobabútor, ez, ami most itt van nálam, telelőve, a régi bőr felszaggatva, kerestek valamit.
Itt őrzök egy porcelán fali díszt, ez a darázs kislány. Ez volt a falon.
A vitrinben van egy ezüsttál, az aljába belevésve a szüleim házasságkötésének időpontja.
Na, ebbe az ezüst tálba, rakott bele anyukám a kiköltöztetésünk előtt egy hatszemélyes ezüst garnitúrát, meg egy akkora ezüsttálat, ami belefért. És elástuk a diófa alatt. Megszokott hely. De valahogy én azt mondtam, nem jó helyen van a diófa alatt és arrébb raktuk. És még volt annyi időnk, hogy errébb ástuk. És mit gondoltok, vásárhelyi munkaszolgálatosok, akik hazajöttek, egy pár zsidó, mit csinált? A diófa alatt ásott. Nem tudták, csak a diófa egy olyan karakterisztikus hely volt. Odáig ástak és nem találták. És akkor hazajöttünk és meglett.
